Csöndes cuppogás hallatszott ki, a résnyire nyitott, szürkésbarna árnyalatú, ébenfa ajtón, a sötét szobából, amiben sok más berendezési tárgyon kívül, volt egy ágy, amit a szürke selyem lepedőre vetülő fény csillogtatott. Egy galvanizált nikkel karnisokról lelógó, vérpiros bársonyból készült, csipkeszegélyes függöny között kukucskált be a hold gyér fénye. A függönyt a Stan&Stanley cég gyárthatta, mert ők pontosan ilyen függönyöket készíttettek hétköznaponként, kivétel kedden, mert akkor nem készítettek semmit.
Egy kislány cammogott az ajtó felé, kezében egy plüss medvével, ami -, mivel a kislány nem volt még magasabb mint egy arizónai törpekaktusz – lelógott a földre. Álmosan dörzsölte a szemeit a csöppség, miközben lábaival tovahaldt az ajtó felé, ahonnan a furcsa hangokat hallott érzékeny, fiatal füleivel, amik még cseppet sem voltak szőrösek, ellentétben az apjáéval akié igenis azok voltak. A gyerek, méretéhez illő gyermek pizsamát viselt, bár el-elbotlott a nadrág szárában, ahogy a desztinációjához közeledett, ami nem volt más mint az az ajtó ami mögül a fura hangok hallatszottak ki és a mögötte lévő szobában van egy ágy, amit egy lepedő takar le amit a függünyök között beszűrődő fény csillogtat mert selyemből van.
-Anyú- visított az ártatlan, miután meg állt az ajtó előtt apró, mozgásszerveivel.
Hirtelen abbamaradt a cuppogás, majd kisvártatva felkapcsolódott a villany. Egy nő tépte fel az ajtót.
Az anyuka meztelen volt, eltekintve a barna, mintátlan takarótól amit sebtében magára csavart.
-Mi a baj kicsim- kérdezte az anya egy szemernyit ingerülten, s ezzel válaszadásra kényszerítette a csöpp gyereket.
-Della drágám, nem értem a morzejeleket amiket a szemöldököd emelgetésével adsz át nekem.- tudatlankodott a nő.
-Az imént non-verbális jelekkel próbáltam tudomásodra adni, hogy nem vagyok képes, ekkora cuppogásra hasonlító hangzavar közepette álomra hajtani a fejem – fejtette ki aggályait az ismeretlen zaj iránt az aludni jelenleg nem tudó lány pizsamában, álló helyzetben. Kínos csönd telepedett ólom súllyal a folyosóra, ahol eddig a lábukon álltak. Folytatták tevékenységüket még néhány másodpercig, ameddig Renaullt – az anya – meg nem szólalt.
-Papayát termesztek- fejtette ki a titkos hobbiját a titkokat örző nő, hosszas tűnődés után.- De most menj, indulj az ágyba, mindjárt megyek és elolvasom a kedvenc meséd, amit szeretsz, mert hát az a kedvenced.
Basszusgitáros, 1964. 
Zalkonyat 