2dikoldal

A kisvárostól nem messze volt egy öböl amit egy kecses híd ívelt át. Amint a busz meg közelítette a hidat, Della tudta, hogy közel járnak már Forxhoz.
A hídat elhagyva megváltozott az eddigi sziklás nyílt terep. Az unalmas tájat felváltotta a hatalmas erdő. Az út tranzferRNS ként tekergett a roppant fenyők között. Dellát mindig valami kimondhatalan, furcsa érzés kerítette hatalmába amikor a vastag kérgü fákat romantikusan körbelibegö köd pamacsokat nézte.
A busz lassab elhagyta a táblát amin az állt, hogy Forx. Della megkönnyebbülten sóhajtott föl amiután meg látta a kisváros tábláját, mert azt hitte, hogy rossz buszra szállt föl. Ami viszont igen kár lett volna, mert rengeteg pénzt kellet volna kidobnia, hogy eljuthasson Forxba. De így metakarított rengteg zsebpénzt, amin akár egy új ruhát is vehetett volna. Vagy cipőt. Vagy kiegészítőt. Vagy egyéb más dolgot amitől azt hiszi,vhogy szebb lesz, pedig aligha. Az izzadság akár három centiméternyi arc gletten – amit a nők tévesen alapozónak hívnak – átfolyik.
Ügyetlenül felállt a székről amin eddig ült ülepével. Megpróbált óvatos macskalépésekkel oda tipegni az jelzőgombhoz. De egy bucka megdobta a buszt. Ennek következében a fiatal Della úgy megfejelte a gombot, hogy az ripityára tört.
A lány megtántorodott a fájdalomtól és a nagy erőfeszítésben keletkeződött izzadság tócsában megcsúszott és irgalmatlan erővel hanyatt vágódott. Saját testnedvében fetrengve elkezdett az ajtó felé csúszni. De a rögzített póznák amik a kapaszkodást szolgálják, meggátolták abban, hogy előre csússzon a vezetőkabinig. Amikor végre megállt a busz a Forxi pályaudvaron Della felkapta cókmókját és leszállt a buszról.